Vers, próza / Maszk

Káli István
Maszk

Éber tested elvetéli
valamennyi bitorlóját.
Úgy hátrálnak ki belőled,
mint sok, szentet látó ördög.
Visszafolyik rájuk minden
rossz tavasznak romlott magja.
Álarc fedi fejüket – az
én arcom halotti maszkja.
Ott fetrengnek, szegény élők,
mész-fehéren, rángó taggal,
párzó ösztön tombol bennük
december-éj szűz havában.
Csak én fekszem mozdulatlan.
Arcomon, mintha még élnék,
meleg szíved pírja ragyog
az igaz tavaszra várva.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Káli István


A szerzőtől még

   Fényben
   Feltámadás
   Tanácstalanul
   Helyzet-ábécé
   Ötvennyolc (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.