Vers, próza / Mindenütt gyökér

Kinde Annamária
Mindenütt gyökér

Nagyon akartam hinni,
hogy én megúszhatom.
S végül a képes ember
úgy megriadt a képtől,
amit versembe írtam,
menekül azóta is
hetedhét határon,
földönfutó füstként.

Rövid karddal
madarak gyökerét
nem ássa.
Nem tudja, mit hall,
szája mit beszél.

Nem tudja, él,
nem él.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kinde Annamária


A szerzőtől még

   Saját magánya
   De hol a szerelem?
   Patak
   Életszer
   Bálvány


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.