Vers, próza / Néma ima

Czegő Zoltán
Néma ima[2016. március]



Siralmas énnékem e világot járnom,
pusztán csak azért, hogy valakinek fájjon.
Csak annyit szemelek, mint balkáni gerle.
Azt is csak azért, hogy a halál ne lelne.

Egyetlen, amire nincs gondom, a halál.
A többi – üres üst mellett egy fakanál.
Szavam se lenne, ha több a reménységem.
Kételyem titkolom. (Anya, kemény télben.)
Rázom a halottat, noha élni szégyen.
Siralmas énnékem csóré reménységem.
Hogy tudnék segélni e szánalmas népen?
Erejéből vennék, de lesül a képem.

Két karom remeg sok édes öleléstől:
hátha egy visszatér, s nem lenne még későn.
Akár egy apostol – az esőt áldottam.
Tenyérnyi szobámban nyaraltam álmomban.

Jó dolgom volt, hiszen eleddig eléltem.
Temettem szíveket fekete-fehérben.
Utolsó koporsón erős esküt tettem:
többet nem panaszlok. Végezzen az Isten.

Sepsiszentgyörgy, 2015. nov. 8.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Czegő Zoltán


A szerzőtől még

   Halottak útján innen
   Az ige inge
   A portán belül
   Ámítások sora


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.