Vers, próza / Nem szeretem a boldogságot

Nagy Zalán
Nem szeretem a boldogságot[2021. december]


nem szeretem a boldogságot
mert a boldogság túl van értékelve
ezért túl sokba is kerül
mint nagyanyám polcain a nippek

nem szeretem a szabadságot
mert nem társul mellé biztonság
amíg nagyanyámnál laktunk
sosem tudtam egyedül aludni
ha egyedül vagyok még mindig félek a sötétben
és ez a legsötétebb titkom azok előtt
akiktől szabadulni tanulok

nem szeretem a halált
mert a halál nem tanít semmire
átfúj rajtam mint a kora tavaszi szél
nagyanyám február végén halt meg
nem tudom hányadikán
mert hidegen hagyott
mint a kora tavaszi szél

nem szeretem a nagyanyámat
mert bűntudatom van ha rá gondolok

és nem szeretem a bűntudatot
mert bűntudatom van
mert még mindig hidegen hagy
ha a nagyanyámra gondolok

szégyellem hogy nem hiányzik
szégyellem hogy szégyellem ezt is
pedig mindenki másképp gyászol
ha egyáltalán gyászol persze
nem szeretem a barátaimat
nem szeretem a szerelmeimet
nem szeretem a vallomásokat
mert minden vallomás frontális
és egy kedves barátom majdnem meghalt
egy frontális balesetben
hazafele úton nagyanyám szülőfaluja mellett
a kocsija elé ugrott egy őz nem tudta kikerülni
és másnap este azt mondta nekem
hogy akkor és ott pár pillanatig
boldogságot érzett





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Zalán


A szerzőtől még

   A szobámban minden


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.