Vers, próza / Nem

Tamás-Balha Etelka
Nem

[2022. május] 

 


 

műanyag kesztyűt fúj a szél

széttartó hártyaujjak jeleznek

a part felé nincs lejárás

 

a fiatalok beiratkoznak az építőmunkásokhoz

homokkövet hordani

lemennek a folyó aljába

nejlont borítanak rá

amikor visszajönnek, felkapaszkodnak a betonduzzasztók közé

csak itt érzik biztonságban magukat

a rombolás tékozlásában

 

nem tudom kifésülni a hajad

hajók akadnak bele mindenfelé

a partról nézzük a mentést

szurokkal kent kötelekbe kapaszkodnak

madarak köröznek fölöttük, mintha

összekötné őket valami

 

a házak ablakain betolták a tank csövét

mint egy kutató szemet

aztán eldördült a golyó

törött lábú nőkként omlott össze a hátsó fal

magával húzta a tetőt

nincs senki otthon, aki belenézhetne a tükörbe

pedig terített asztalnál ültek

hogy elfogyasszák a vacsorát

 

a gyilkosság nem hirtelen következik be

amíg ő itt van, semmiképp

 

 

 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás-Balha Etelka


A szerzőtől még

   Itt
   Kérlek


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.