Vers, próza / Olyan messze

Borsodi L. László
Olyan messze

[2022. március]



(Zsoltárparafrázis 10.)
 
Szava villámsújtotta fa, tekintete sötét alagút.
Hagy vergődni, tárgyak csörömpölésébe zár, míg
bennem a csend zakatol, s élek, mint kit elfeledtek,
bár a nappalok dúvadjai lesik, meddig bírom még,
az éjjel őrszemei figyelőznek, ütemes-e a légzésem.
Maszkjait cserélgeti, akihez fordulhatnék, egyre
messzebb kerül tőlem, nem von ítélete alá senki.
Kies liget, nagy, kerek erdő, hegyek s a puszta ég.
Mától indulhatok visszafelé – ahol meleg tenyér a föld.



 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Borsodi L. László


A szerzőtől még

   Szívverés
   Lábnyom


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.