Vers, próza / Osztozkodás

Orcsik Roland
Osztozkodás

[Látó, 2012. november]




„Dezső, nem lehetsz ember,
hiába állsz két lábra,
hiába szimatolod ki gyorsan
szándékom a vezényszavak mögött,
s hiába ragaszkodunk egymáshoz,
mint a cosa nostra,
ha felteszek egy klasszikus lemezt,
füled botja sem mozdul:
csakis kutya maradsz”,
vetettem oda tacskómnak,
miközben ő szaporán falta
az összekutyult kajamaradékot.
Felém fordította fejét,
kiolvastam szeméből
a jól megrágott gondolatát:
„Egyik állat sem irigyel.”







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Orcsik Roland


A szerzőtől még

   Négyszemközt a szerelemről


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.