Vers, próza / Rimbaud hazatérése

Simonfi István
Rimbaud hazatérése[2015. július]




A fák árnyékát
ejtőernyőnek használja
az est

*
Valaki felcserélte a jelzéseket
s a versenyzők a célból indultak el
megkeresni a startvonalat

*
Jobb minőségű szálakból
Jobb minőségű terveket lehet szőni

*
Egy sötét lyuk felkutatására indultam
nappal
maga a fény rejtette el előlem

*
Mindenki száradjon a saját lelkiismeretén

*
Valahol távol
a köd csak az orra hegyéig lát majd

*
A szentjánosbogár rejtőszíne a fény

*
A behavazott tájban
egy fekete macska ül
még sosem láttam ennél
feketébb macskát

*

Tömérdek víz kék
az ég is kék
de vajon milyen színű
egy tengernyi szív

*
Mikor a sötét szélén álltam
letörött egy darab
mikor ketten álltunk
letörött az egész

*
Mindenem a tied
mindened az enyém
többé már nem vetheti szemünkre magát
a sötét

*
Barázdált homlokom
beletalál
a Hold
mélyedéseibe

*
Ki nevet majd
ha már mindenkit kinevettek
fele királyságom azé
aki megnevettet

*
Tenyerem helyett
a sors kezét nyújtom oda a jósnak
s feszülten figyelem
ahogy jósolni próbál a sorsnak

*
Most igazi farsang van
itt van farsangi mezbe öltözve múltam
s itt van farsangi mezbe öltözve jövőm is
ahogy így két játszótársként egymás szemébe néznek
türelmetlenkedem a jelenben:
vajon melyikük neveti el magát hamarabb

*
Mikor lemenőben a nap
a láthatár peremén
és megvilágítják a napraforgók
vajon milyen árnyék vetődik akkor
a világegyetembe

*
én vagyok Jancsi
te vagy Juliska
körbejárjuk a földet
morzsát szórunk
hogy mindenki hazataláljon

*
Te
kis sós ízű
ujjbegyből buggyant katicabogár
neked most mit énekeljek






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simonfi István


A szerzőtől még

   Ősz


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.