Vers, próza / Saját magánya

Kinde Annamária
Saját magánya

Veszélyes hellyé válik a pályaudvar,
amikor bezárul az elmenésnek útja.
Ott tolonganak mind a kísértetek,
akik már halottan érkeztek meg
távoli, új hazákba onnét.

Ne menj oda, lelked ne küldd oda,
ne vedd magadra szenvedéseik,
hisz nem tiéd.
Akinek köze volt hozzájuk,
az sem te vagy már,
s akihez közöd volt valaha,
velük halott.

Ki-ki élete vállalása
saját halála,
saját temetője,
arca, magánya.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kinde Annamária


A szerzőtől még

   De hol a szerelem?
   Patak
   Életszer
   Bálvány
   Amikor tehetetlen


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.