Klikkrec / Szűrt fényben bolyongani (Balázs Imre József Jung a gépteremben c. verseskönyvéről)

Demény Péter/Láng Zsolt
Szűrt fényben bolyongani (Balázs Imre József Jung a gépteremben c. verseskönyvéről)[2016. március]



BALÁZS IMRE JÓZSEF:
JUNG A GÉPTEREMBEN.
SÉTATÉR KÖNYVEK, KOLOZSVÁR, 2014.


LZS Vajon miért ez a címe? Van az első vers (A gépteremben) ott hangsúlyosan megjelenik egy ALULJÁRÓ, és hát egyéb utalás is van Jungra. A második vers meg kifejezetten Jungot hozza be a képbe (Asszociációk C. G. Jung nyomán).
DP Asszociációkra épül az egész, álom-asszociációkra. A Balázs-lírában mindig is éreztem egyfajta krepuszkularitást, a szűrt fényben bolyongás örömét, mely fájdalmakat hoz fel. A vidraságot is ehhez kapcsolom.
LZS Ugyanakkor ez a „bolyongás” eszköz is, költői módszer. „Az első akadálynál lemondok a látásról, / a többi érzékszervre bízom magam”, kezdődik az egyik versszak, „közvetlenül a húsomban hallom a hangokat”, így folytatódik, majd végül oda lyukad ki, hogy lemond az érzékszervekről, kikapcsol mindent, a húst is, és közvetlenül az akadállyal ismerkedik... Szóval módszer ez az egész helyzet.
DP Úgy érted, mesterkélt?
LZS Nem, egyáltalán nem. Ha már minősítés, akkor így: igazi művészet.
DP Ma „ceruzával a kezemben” olvastam a kötetet, mint Thomas Mann. És nagyon megragadtak az ilyen sorok: „Az ellentétek unalmát régóta ismered, / szabad elhatározásból semmisítetted meg őket.” Vagy: „Kérlek, érints meg! Eléd hordom testem részeit.”
LZS Alászáll, hogy az ismeretlennel találkozzon. Egy ismeretlen világgal. Egy másik világgal. Ugyanakkor nem érthetetlen, nem is szürreális. Vagy ha igen, akkor Weöres. Nála vannak ezek az „álomba elküldött” élmények.
DP Weöres, csak kevésbé koboldan. Írja is egyébként: „Merülj hát alá a legbiztonságosabb helyre, magadba, / de ne csodálkozz, hogyha ismeretlen tárgynak ütközöl.” Szép.
LZS A korai Visky András, olykor Szőcs Géza, „a félelem a torkodban növekvő kúszónövény”, vagy „Előkészíted csónakod és barlangászruhád”. De BIJ bele is bújik a ruhába, beleül a csónakba, továbbmegy az említetteknél. Ez a tovább nem minősítés, hanem útvonal. Pontosabban nem tovább, nem általánosan tovább, hanem csak egy bizonyos irányban tovább.
DP Igen, Visky lett volna a következő, akit említek. Ugyanaz a csendes visszafogottság, az a melankolikus hang, amely mintha előre felkészítené magát a csalódásra, látja, ahogy közeledik a fák között. Hogy érted a továbbot?
LZS Például vannak a város-versek, amelyekben térkép-pontos leírásokig jut. Vagy a Gellu Naum-versek, ahol matematikaképlet-szerűen logikus. Visky melankóliája metafizikus, BIJ melankóliája materiálisabb, épp ezért derűsebb.
DP Derűsebb is, és Junggal más kontextust is ad neki. Az álom van, mert emberek vagyunk, és álmodunk. Lent bolyongunk, mint Cărtărescu, de nem nevezzük alvilágnak. Még a szint is más: a vidra nem az alvilágban lakik, hanem egy olyan világban, ahol mást is lát, mint az ember. Ha belépünk egy gépterembe, megváltozik a világ.
LZS Lehetne ennek a kötetnek „Vidra téli álma” is a címe. Szerinted miért mégis Jung lépett a címbe?
DP Mert volt már Vidrakönyv, talán azért is.
LZS De pont azért. Mert itt, ebben a könyvben is szerepel Vidra... El akarta kerülni a sorozatosságot?
DP Valószínűleg. És ebben nincs semmi ígéret, olyan, mint egy séta bejelentése.
LZS Igazad van. A „módszertől” idegen a sorozatosság. Az vajon miért van, hogy egy ilyen kiemelkedő kötetről olyan keveset hallani, olvasni? Vagy csak hozzám nem jutott el?
DP Nem, én sem nagyon tudnék felidézni egy recenziót. Talán a Vidrakönyvet érzékelik a „nagy” műnek (és az is szép kötet volt). Talán másra figyelnek. Talán túl sok a könyv, nem tudja megítélni az ember, mit kellene olvasnia.
LZS Ez a kor szereti megtalálni a dolgokat. Ez a könyv pedig egy másfajta megtalálást kínál. Ahogy épp a Kommentár Weöres Sándorhoz című versben írva van: „Vagy ha van is, nem itt, nem most és nem holnap.”
DP Egyetértek. A lassúság esztétikája és melankóliája – valahogy így fogalmaznék. Nem tud annyi bőrbe bújni, mint Weöres, ezért nem lát annyi lehetőséget. A vidraság – önvédelem.
LZS Én ezt is módszernek nevezném, mármint a vidraságot: „szikrázik a felszín, ezt látja a szem, és árnyékok után kutat a víz alatt” – a vidraság képes a szikrázó felszín alá belátni.
DP Talán mindkettőnknek igaza van, csak máshonnan nézzük. Számomra mindenesetre felkavaró és megnyugtató kötet volt egyszerre. Mennyi örvény van a csendben, és mégis mennyi csend marad.
LZS Felkavaró?
DP „Csak nyilam szökhet rajta át, a vágy” – ez is eszembe jutott.
LZS Gondolkozom, miben más ez a kötet az előzőeknél. Azt hiszem, az előbbi „vágy” generálta szenvedély erősebb, teljesebb, leplezetlenebb.
DP Nagyon kell neki az a gépterem, de a dolgok természeténél fogva mégsem lehet elég.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi




Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.