Vers, próza / Szellemcsaládfa

Németh Gábor Dávid
Szellemcsaládfa

[2022. március]



 
Csomókban állnak a szorongások,
mintha összenőttek volna a morzsák,
az elhullajtott függőségek,
amikért senki nem akar lehajolni.
 
Lassan az égig burjánzik, szellemcsaládfává nőnek a fantazmák,
maroknyi levelekkel. Olyan erővel
próbálja szorítani ökleit,
hogy ne szivároghasson ujjai közül a szeretet,
mert csak így üthet akkorát,
hogy még generációkkal később is érezzék.
Kezeiben ehető méretű a tél,
zimankónyelveitől elkékül a hangom.
A zsebembe nyúlok, mintha folyton védekezni kéne.
Megrémít, ha arra gondolok, mi vagyok nektek.



 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Németh Gábor Dávid


A szerzőtől még

   Száradás
   Édes rontás


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.