Vers, próza / Szerencsefűvel…*

Bögözi Kádár János
Szerencsefűvel…*

[Látó, 2010. július]

Én gyászos gyülekezetem:
családom!
Magamat már nem is bánom –
meghasonlott társaságom,
fogyó erőm szétzilálom.

Most kellene összefogni,
gyanakvásunk sutba dobni.
Négyen lenni egy erősnek,
félidegen muszáj-hősnek.

Szerencsefűvel kezünkben –
nincsen senki ellenünkben,
nem fog rajtunk soha rontás,
ha közöttünk nincs megoszlás.

Én
gyászos
gyülekezetem:
családom!
Fogy az idő,
csalt az álom.
Meghasonlott társaságom,
meg kell várnom a halálom.

*Négylevelű lóhere


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bögözi Kádár János


A szerzőtől még

   Valóság-álom*
   Didereg...


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.