Vers, próza / Szorítsunk még egyszer kezet!

Jánosházy György
Szorítsunk még egyszer kezet!

[Látó, 2009. február]

65 éves érettségi találkozóra


Nyár készülődik újra, mint mikor
sok közös év után más útra tértünk,
csak megvénültünk, reszketeg a térdünk,
jövőnkből múlt lett, ellepi a por.

Szégyenletes, véres, szomoru század
fiai és túlélői vagyunk,
berozsdázott a kezünk és agyunk,
kísértetekként járunk, ósdi vázak,

az ifjukori, kedves iskolában –
de lelkünkben, mint akkor, újra nyár van:
csak ifjúságunk, nem hitünk veszett.

Holnap ki tudja, milyen útra térünk,
de álmodunk még, hiszünk és remélünk…
Fiúk, szorítsunk még egyszer kezet!


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Alkonyati lovasok
   Valahol…
   Árnyak tánca
   Az éj fekete lovai
   Csillagom


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.