Vers, próza / Töprengés a kapu előtt

Vermesser Levente
Töprengés a kapu előtt[2021. december]


Nézd, Hádész, ha az ember
mindennap leír egy mondatot,
és tényleg csak egyetlen
vacak mondatot ír le,
nos, még ebben az esetben is
ezeregy nap alatt
épp annyi mondata lesz,
mint az Odüsszeiának
egészen addig a részig, ahol
unokahúgod, a bagolyszemű
így inti Télemakhoszt:
„...sose léssz te gyáva,
sem együgyü többé,
hogyha van egy csöpp benned
apád kitűnő erejéből.”
És ez rendjén is lenne így,
az éjjelekről úgyis más mesél,
csak azt nem tudom, hogy odaát,
a te birodalmad
vigasztalanul kopár földjén
apám és bátyám nyugtalan lelkét
miként csillapítaná mindez,
vajon egy sor az élők nyelvén
a holtak közt jelent-e bármit,
vajon az én erőm, a versem
ér-e végül annyit, mint
az emlékek tava mellett
reszkető nyárfalevél?





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vermesser Levente


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.