Vers, próza / Talán örökre

Markó Béla
Talán örökre

Látó, 2011. január

Vigyázz, mondták nekem, mert úgy maradsz,
ha éppen túl sokáig fintorogtam,
és el kell ismernem most, hogy ravasz
dolog volt ez, mert nyilván visszatorpan

a gyermek attól, hogy talán örökre
arcára fagy egy múlandó mosoly
vagy bármi más, és bánatra-örömre
mindig vidám lesz, vagy mindig komoly,

de kezdek lassan mégis így maradni,
s mind nehezebben tudok elszakadni
egy-egy többé-kevésbé eltalált

érintéstől, gesztustól, feladattól
és persze legfőképpen: önmagamtól,
vagyis meg-megkísértem a halált.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Ahogy lebont s fölépít
   Verébnyi súly
   Átvezet
   Menetrend
   Szétválás


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.