Vers, próza / Tom Vanguard rátalál, ha végül

Kinde Annamária
Tom Vanguard rátalál, ha végül



1.

Jó szándékoddal nincs mit kezdenem.
Látó szívedet nem jegyzik a tőzsdén.
Alázatoddal sem vehetsz meg engem.
Alázattal engem meg nem vehetsz.

Őrjöngő szél a kert körül. Jó ára
volt pedig a földnek. Hideg
eső, kegyetlen, idegen. A fény
nagyon is e világi. Mit tehetnél?

Zűrös térképen kódorog a gyermek.
Álmában is már csak utat keres.
Levegőért kapkod, ha felriad.
Háza sem épül. Semmit sem tehetsz.

2.

2.1
Én, Tom Vanguard most visszanézve
azt mondom: semmit sem hibáztam.
Nem én indultam, utak vittek engem.
Hívott a tenger. Őt sem én kerestem.
Ki tudja, mennyi karmát megspóroltam
azzal, hogy voltam ellenállni rest.

2.2
És innen nézve már csak szánom én
magam, hogy kínlódtam a tévelygésben,
amíg kutattam akkor is, ha nem
volt már előttem újabb lehetőség.
Létre pofozván magam, kimerülten
azt hittem, hogy legfőbb parancs az élet.
De látom már, hogy ez is gyávaság volt.

2.3
Bocsáss meg, Szandra,
fájdalmadért,
amelynek oka voltál,
vesztes harcodért.
Ha lesz egy újabb élet,
majd megpróbáljuk ismét.

2.4
Csak pusztulás lehet sorsa a kertnek,
hisz vágyaimból született veled.

2.5
Üzent pedig a törvény
verseidben,
csak nem értettem akkor.
Iszonyú köd volt
a rettegés, hogy élek,
vagy csak úgy képzelem.

2.6
Ha testem lesz megint,
majd jobban őrzöm.
Barátja leszek a testemnek,
ha majd.

2.7
Maradék tudatom most szertefoszlik.
Szandra, életem,
én eltűnök,
hogy újra lássalak.

3.

Tudom hogy nem vagy, így hát nem kereslek.
Napos időben nem idézek árnyat
a parton, ahol a semmit akarván
szemet kaptam egykor, szívet és szárnyat.

Holt szerelmeim képe kikopott
az emlékezetemből, mintha nem is lettek
volna. Mind a húsnak mirigyes
munkája volt csak, szétporlik a hússal.

Nem cselekedni jó volt, amíg ez döntés tárgya
lehetett, ám ha már nem lehet, akkor
nem cselekedni rossz. Ez is
csak vélemény.

Ha nincs szemem, kép sincsen.
Értelmetlen a beszéd is.

4.

Csak szó a szó. A háznak soha semmi sem árthat.
Hajlékony fegyelemből a kép ha képre épül,
az élet közepén áll, időtlen rezervátum,
jázmin illata őrzi, rózsa képe vigyázza.

5.

Ha nincs a kert, a ház hol áll?
Meg nem találja senki már.
Hol az éjszaka mély, sötét,
Megsejtem néha rejtekét.

Oda menekül
A szerelem, ha kimerül.
És nincsen levegője már.
Csak munka van,
Vagy csak halál.

Robotélet.

Szemem színével
Átszínezem a sorsot éjjel.

A lombok közt fény nem suhan,
Lapulhatok ott boldogan.


A válasz a kérdésben áll.
Tűz a vízben süllyed a mélybe.
Nyugalma ha riaszt, megéget.
A víz a tűzzel mennybe száll.

Szóval jöttem. Az ország bennem
Arcát füröszti. Messze mennem
Nem kell már, itt az út, az át.

Fejet hajtva lépek tovább.
Kapun belül is én vagyok.

Odabenn végre rám ragyog
A pénznél jobb csinált arany.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kinde Annamária


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.