Vers, próza / Ujjlenyomat

Markó Béla
Ujjlenyomat[2015. július]



Tudom előre, hogy milyen lesz végül
az aranyeső szirma idekint,
és odabent majd hány sort kell megint
papírra vetnem, míg lassan felépül,

sokadszor már, egy réges-régi forma,
mint egy jázmin- vagy japánbirs-virág,
mert ugyanannyi szótag a világ,
nem fér se több, se kevesebb egy sorba,

éppen olyan lesz mindig, újra s újra
minden levél, s a mindenható ujja
ugyanolyan mintát présel rá, semmi

nem változik, ugyanazon az úton
járunk, már rég meg kellett volna unnom,
s jó lenne rajta ismét végigmenni.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Összekeveri
   Külön-külön


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.