Vers, próza / Unokás (Versek)

Czegő Zoltán
Unokás (Versek)

Írok neked egy verseskönyvet.
Lehet, nekem lesz sokkal könnyebb.
Vinni, csak vinni hegyek hátán
csókod, s derülni arcod láttán.

Hanyatt feküvő emberbogár.
Kis talpad arcom bejárta már.
Nem lelt egyebet – csupa tisztát.
Mint ahogy fecskék vizük isszák.

Azért nem tanulsz járni szépen,
mert csak kalimpálsz földön, égen,
kétcentis kézzel integetvén,
átúszva hímes napon, estén.


Pótlás

Lehet, hogy boldog: van tatája!
S annak zsebében sok imája.
Kifogyhatatlan. Este, reggel.
Győzni tanítja ily sereggel.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Czegő Zoltán


A szerzőtől még

   Időn túli folyamodvány


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.