Vers, próza / Utazók

Noszlopi Botond
Utazók[2014. február]



Fülembe visszacseng a hangod,
miben kedves-büszkeség
találta otthonos helyét,
s hozzá visszatér
(mintha felhőből formálódna)
egy mosoly.

Makacs támadás ez
a hétfő patinás rendje ellen.
Mikor ezer dolgom,
s száz irányba kéne mennem.

Ahol kigyúlnak a metrók,
s minden emberi testet
benedvesít a rettegés –
a rólad képzett gondolat
kínál szalmaszálat,
hogy fölkapaszkodjam.

Ahogy egy autóban
a látóhatár peremére
révedő szemekkel látlak,
oly közel hajolsz, hogy
egy pillanatra majdnem
arcomhoz ér a vállad.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Noszlopi Botond


A szerzőtől még

   Aki vagyok
   Járatlan út
   Optimizmus


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.