Vers, próza / Utazás

Oláh András
Utazás[2019. március]



1. A TARN

jó volt az ódon falak közül
kiosonva párás testtel
mártózni a kelő nap fényében
a Tarn sziklái – mint kificamodott végtagok –
kapaszkodtak a folyó sodró árjával dacolva
alattunk vadul zúgott-sistergett az ár
s mi borzongva lestük
hogyan nyeldekli az örvénylő vizet
a torokfájós végtelen

2. ROCAMADOUR

vétkeztünk itt is: egymás
ölelésébe rejtőztünk
lettünk kőbe karcolt emlék
– miként a meredek sziklafal
szövetébe szőtt város –
együgyű csönd termett köröttünk
míg a keselyűk szárnyaira
feszítve ránk nem ragyogott a nap

3. SARLAT

életre keltek a mesék
de tekintetünket elnyelte
az óváros hínárja
sírva menekültél
a tömény önzés elől
elúsztak melletted a szeplős falak
el a gyáva réz ludak
vakuk villantak s a szétszórt
kocsmaasztalok között
botorkált a részeg ámulat

4. PYLA

az óceán akkor sötét volt és makacs
futva-höngörödve
toccsantunk a józanító vízbe
a partnak ütköző hullámok
szórták ránk fehér gyöngyüket
a közelben világháborús betonbunkerek
fegyelmezetlen torzói
sört ittunk a parton komótosan
a távolt kémleltük – sirályok röptét –
s a messzi végtelen szürke volt
homályos és hideg…

5. CARCASSONNE

éjféltájt ránk dőltek
a vörösen izzó várfalak
kiárusított lelkek
bolyongtak a sikátorok közt
lélegeztem a kábító fényeket
táncolt velem a szél
s a ringlispíl bátor hat lova
kerestem valamit
ami bennem régről elveszett
nyakamba borult akkor a hold
s jó volt végre csókolni
az éjszaka őrült lányait


6. LOURDES

egyszerre zuhant ránk a mély és a magas
siettem volna hozzád lázasan
de megvesztegette lelkemet a csönd
beszélni tanultam: kivárni a szavakat
– fehéren izzott égetett a jel –
s magához láncolt a sérült lelkű idő





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   Takarásban
   A kitagadott


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.