Vers, próza / Verébnyi súly

Markó Béla
Verébnyi súly

Látó, 2011. január

Igen, mindketten olyanok vagyunk,
mint egy hosszú, erőltetett mosoly,
úgy járunk egymás mellett s hallgatunk,
mintha attól félnénk, hogy elsodor

váratlanul egy felhőszakadás,
vagy ez a köztünk sugárzó derű,
ez a szelíden szikrázó parázs
egyszer csak lángra kap, és keserű

hamuvá éget, míg verébnyi súly
csupán kezemben, ha belesimul
kezed, s akár Gioconda mosolya,

folyamatosan zajlik a csoda,
torlódik, felgyűl, aztán nekigyúl
s felrobban testünk: csupa hahota.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Ahogy lebont s fölépít
   Átvezet
   Menetrend
   Talán örökre
   Szétválás


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.