Vers, próza / a perui hegyekben a gleccser alatt arany bújik meg -

Oproiu Nicolette
a perui hegyekben a gleccser alatt arany bújik meg -

[2022. május] 

 


 

 

 

ha tehetném, kirajzolnék belőled minden farkast

kútvízzel törölnélek tisztára belülről lassan

óvakodva, mint ahogyan a rákos beteg megy az első kemójára. 

 

mi is részei vagyunk egymásnak, mint a müzli meg a kiskanál

szóval talán rendben van, hogy rendben van minden

csend, hattyútoll, selyem, puha párna 

behallatszik a fényből a lárma

takard be a lelked, ha emberek közé mész 

inkább a testedet tépjék pucérra 

lüktetünk, mint leszorított hajlaton a véna 

tanultam tőled, s tanulok, te legerősebb érzelmek legnémább 

gyereke. 

nézni tanulok, látni, figyelni

hallgatni

utunk hosszú, cipőnk életreszóló 

folyjon rólunk csokimáz

itt a végére egy (nem is tudom, melyik legyen: trombita- vagy) 

szaxofonszóló.

 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oproiu Nicolette


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.