Vers, próza / balkán borjú

Horváth Benji
balkán borjú

[2022. április]



 
mivel soha nem volt része háborúban,
becsülettel vágták ki útját a határ menti,
ideglelős szürkületben, ahol a folyóba fagyott
kutyák aztán megmutatják, ki is az az isten.
mert eljön az idő, amikor meg kell állnia
egyfeszt remegő, semmirekellő lábain.
 
most süllyednek sután az átmeneti rezervák:
egy felvágott hal, egy kézfejre tetovált koponya,
felfeszített kagyló, hideg, érdes medália.
akit csak úgy beszúrnak egy gombostűpárnába,
az nem volt soha katona: sötét fétisek lánya,
veszett közöny fia. az ilyet az ember minek tartsa.
 
szemében felszántott földek vérvirágai.
kimérten, reflektáltan kihúzni, lenyelni, kihányni
– de a tükörben élő tárgyak közelebb jönnek.
nézi gyermektestét a jövő bipoláris borja,
nézi, hogy akkor mi a dolga és mit vegyen fel,
ha fogyni kezd a levegő, és közeleg az ünnep.
 
 
 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Horváth Benji


A szerzőtől még

   front


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.