Vers, próza / címtelen

Kulcsár Árpád
címtelen[2016. május]



aztán végül mégiscsak közösültünk
egymás melege körül jóllakott macskák
ölés utáni étvágyaival
vagy hogy megértsük az ehhez vezető
éveket gondoltam

az éveknek mégiscsak éhsége volt
ez azért meghaladta a várakozásokat
úgy faltuk egymás tagjait mintha csak
metafizikaivá érett álcái lennénk
valami galandférgeknek
vén és cinikus állatoknak akikben
megszűnt az átörökítés parancsa.

kint a tél elől el nem szelelő madarak
veszekedtek a hótól
recsegő fákon
fények villanásaira válaszul.

79. augusztus 29-án az Etna
magmája ringhatott így
mint mellkasán a lágy zsír a szövetek alatt
illatát lélegzették utoljára így a pompeji cédrusok
szeme az eltűnt folyó kékje
haja a búzamezőké amiben

pattognak a túlérett magok
s fulladásig szívtam volna elhasznált levegőjét a szájból

a molyette matrac szürkesége amin
aludnom kellett volna és ami valószerűtlen kontrasztban állt a túl-
modern s mint ilyen, túlvidám szobával
jelen idejűsége úgy terült terült el a viszonylag kis szoba közepén
mint egy gravitációs mező ezen halt meg anyám mondta és pont
gyanánt megszűnt a remegése
2013 luca napja óta az eztán beült csend madárvijjogásában
számolom a napokat tovább.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kulcsár Árpád


A szerzőtől még

   alszom ő a konyhában cigire gyújt
   (leszokóban)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.