Vers, próza / háttal állunk

Dimény H. Árpád
háttal állunk[2021. október]



itt, e földön semmi nem az enyém
de talán még a házban sem, ahol lakom már évek óta
semmi nem az enyém, és mégis
játszi könnyedséggel tudnám elkobozni az „ágyunkat”,
a paplant, amelybe éppen beleszorítom a fejem.
eközben te a mosdóban, és semmit sem vennél észre.
gyakorolod az életnek háttal állást.
talán csak később, amikor kijönnél, tűnne fel hiánya,
azt is hihetnéd, csak bevetettem az „ágyat”,
hogy behurcoltam a helyére a két összehajtogatható matracot
a fiúk szobájába, az emeletes ágy mellé.
jóval később feltűnne tán,
hogy nem ég a kislámpa a sarokban,
nem vet árnyékot a fejem a laptopra,
hogy a sötét képernyő beszippantott,
és költészetemet, mely egy garast sem ér,
ha nem csalogatja ki valamelyikünkből ismét a véletlent,
amit az élet lehetetlenné tett,
amit egy cseh költő úgy határozott meg,
hogy márpedig ez a szerelem.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimény H. Árpád


A szerzőtől még

   időkapszula
    a szereplők


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.