Vers, próza / mánia

Fancsali Kinga
mánia

[2022. április]



 
ma felhívtalak,
és a telefon visszajátszott egy régi beszélgetést
lehet, hogy lehallgatnak,
nem kellene beszélnem egyáltalán,
bár, hogy meghaltál, nem az én hibám
gyereklépteivel követ a mánia,
hallja a hangod, egyre nagyobbra nő,
míg egy egész várossá változik,
benne ugyanannyira lehetetlen tájékozódni, mint célt téveszteni
 
nem tudom, ki az igazi halott
az összes utcán szétfolyt a neurózis,
rászáradt a betonra, azért nem hasonlít másra
ez a sok lenyomat, csak agyam barázdáira
 
lehallgatják a gondolataim
pedig elhitték, hogy elhiszem:
én voltam, aki ugrott, te csak elindulni segítettél
mégis helyettem értél földet,
én meg ott maradtam a levegőben lógva,
egy tátongó város fölött



 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fancsali Kinga


A szerzőtől még

   a halkirály


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.