A JAK és a Látó estje

LátóOnline
2008.04.26


A József Attila Kör és a Látó szeretettel vár mindenkit Harcos Bálint, Krusovszky Dénes és Mesterházi Mónika irodalmi estjére a G Pont Caféban, 2008. május 9-én, pénteken, 19 órától. Az est házigazdája: Szabó Róbert Csaba.



HARCOS BÁLINT
Az ún. korai időszakot Pesten, Fonyódon és Pomázon tölti. Iskolái az Apáczai Cs. J. Gimnázium, majd az ELTE Bölcsészkara voltak, ott végzett magyar szakon. Tizennyolc éves korától sokfelé megfordult Európában, egyszer eljutott Ausztráliába is: mindez jelentősen finomította optikáját. 1997-től jelennek meg versei, néha tanulmányai. 2002-ben jelent meg könyve Harcos Bálint Összes címmel. A világ első filmre írt operájának librettóját Térey Jánossal közösen jegyzi. Könyv- és lapszerkesztőként is dolgozott – ez nem volt épp kedvére való. A családjának (apa, báty, öcs) szeretne tetszeni, leginkább ezért teszi azt, amit tesz. Más nem érdekli. Jelenleg zavart, dühös és tétlen. Naiv Növény (Ulpius, 2oo6) című könyvéért Bródy Sándor-díjban részesült.



KRUSOVSZKY DÉNES
„De most tavasz van, és ma ma van: jön Krusovszky Dénes, a legjobb memóriájú költő (...) katonaiskolába adták, a messzi Bajorországba: ott vált igazi férfivé, meg Rammstein-fanná. Igazi úriember ő, de néha kitör belőle a para, s nyálcsorgatva bámulja, szemével tépi (képzavar) a Nagykörúton áramló népeket. Egyszer azt mondta: Az Iskola a határon csipkés lányregény — s picit be is párásodott a szemüvege. Azóta nem faggatom." (Pollágh Péter)



Kötete: Az összes nevem, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006. A Telep Csoport alapító tagja.



MESTERHÁZI MÓNIKA: Sors bona (Új és válogatott versek)



József Attila-díjas költő új és válogatott verseit tartalmazó kötetének címét Zrínyi Miklóstól kölcsönözte. Sors bona, nihil aliud. Csak jó szerencse, semmi más. A jó szerencse természetesen az élet egészéhez kell. A jelmondat másik felét, hogy tudniillik semmi más nem kell, azonban elhagyta. Ettől persze még fájdalmasabb a jó szerencse hiánya. A címadó szonettciklus és a kötet szinte minden verse pontosan erről a hiányról beszél, ebből teremt költészetet. De ahogy egyik versében írja, „a költészet nem szomorú vasárnap, / csak kitartott, pontos hétköznapok". Sok minden akad a hétköznapokban (nyári ruhák elpakolása, kutyafülek vakargatása), ami ideig-óráig elfedi az ürességet. Sőt, a semmitmondó történések a vers egy pontján megvilágosodásszerűen önmaguk mélyebb jelentésében mutatkoznak meg. Mesterházi Mónika versei ugyanis nincsenek tekintettel semmi másra - sem hatásra, sem megszokásra, szégyenre vagy szeméremre -, csakis arra, hogy beteljesítsék önmaguk legjobb lehetőségeit. Mesterházi Mónika lírája sajátos egyensúlyt teremt az elme éles, analitikus módszerei, illetve a lélek leheletnyi rezdüléseinek rögzítése között. Elemi indulatok, fájdalmak és örömök törnek elő a verssorokból, de ezeket az érzelmeket ugyanabban a fázisban, amelyben észleli őket, távolságtartó, hűvös iróniával vagy épp kíméletlen vallomásos őszinteséggel veti elemzés alá. E két szélsőség között vibrálnak versei, egy-egy élmény, tapasztalat egyszerre kerül e két pólus erőterébe. A Sors bona közel két évtized munkásságát foglalja össze és gazdagítja kötetnyi új verssel.

Témával kapcsolatos cikkek

A Látó nívódíjai 2022-ben

2022.12.02
LátóOnline

Filozófiai esszépályázat 2023 

2022.12.01
LátóOnline

A Látó Zilahon

2022.11.22
LátóOnline