A test politikája: kortárs ír irodalom
Korunk 2007. november
Pimasz és erőteljes: nem rejti el a konfliktusokat, és nem rejti el a félelmeket sem. A kortárs ír próza problémahelyzeteket jelenít meg, nyersen, de ravasz áttételekkel. Az ír irodalom politikus jellege az utóbbi években összekapcsolódott az ironikus, a groteszk iránt fogékony nyelvvel. Nem „nagy történetekről" van szó következésképpen, hanem látszólag periférikus témákról – vagy inkább tabutémákról? Megérezhetjük a szövegekből, hogy a testnek politikája is van: hogy mit szabad például egy 19. századi orvosnak művelnie a női testekkel, vagy hogy miért néznek egy transzvesztitát terroristának a 20. századi Londonban, az politikai kérdés. Az ír történelem közelmúltjában adottság, szinte természeti jelenség az agresszió, a halál közelsége. Ezért is sikerül valószínűleg íróiknak a megrendítés helyett a megmutatás, a megértetés szintjén kezelniük őket.
A tartalomból:
Seamus Heaney: Versek
Balázs Imre József: A test politikája: a kortárs ír irodalomról
Sebastian Barry: Messze, messze (regényrészlet – Dragomán György fordítása)
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón (regényrészlet – Mihálycsa Erika fordítása)
Derek Mahon: Versek (Szabó T. Anna és Mesterházi Mónika fordításai)
Emma Donoghue: Kigyógyítva (novella – Mihálycsa Erika fordítása)
John Banville: A tenger (regényrészlet – Mihálycsa Erika fordítása)
Philip Ó Ceallaigh: Feljegyzések egy török bordélyházból (novella – Mihálycsa Erika fordítása)
Medbh McGuckian: Versek (Mihálycsa Erika fordításai)
Adrian Fox: Versek (Szabó T. Anna fordításai)
Végh Veronika: „Gondosan kikevert fény".
Kurdi Mária: Az ’56-os magyar emigráció az ír irodalomban
Bertha Csilla: Az ír dráma száz éve
László Szabolcs: Ír panoráma (Kurdi Mária Otthonkeresés a színpadon című könyvéről)