Újabb prózakötet a hazai könyvpiacon

A Mentor Kiadó gondozásában megjelent Király Kinga Júlia P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak című regénye.

Részlet a könyvből:

"Drága Jó Catullusom,
ezt a levelet csak úgy írom, mert néha az az érzésem, és most is így vagyok, hogy talán kell, hogy tudd, amit én is alig… nem is az amit-megtudás itt a lényeg, hanem, hogy úgysem lehet soha kimondani, amit nagyon ki akarunk mondani…

Én megpróbáltam sok mindent, megpróbáltam rendesen nem szeretni téged, nem szeretni magamat se, de megáll minden a levegőben, csak úgy idedobták ezt az érzést, lentről vagy fentről, ők tudják igazán, vagy ők sem, egyáltalán nem, hogy honnan, és én nem is firtatom… Nem firtatlak téged sem, nem jó ez neked, amint látom.

Megpróbáltam, kerek egy hónap volt rá, lekapcsolni magamat erről a mágnesről, mert hát ott a barátság, s abba öl(el)tem mindent, végül ment így is, nekem legalábbis, de hát az olyan furcsa, istenem, hogy neked sehogy se megy… Most megremegne a hangom, tudom, és itt füstölög a cigaretta az ujjaim között anélkül, hogy beleszívnék. Nem biztos, hogy nem a levélírás hat meg ennyire.
Rossz, hogy ennyire nem tudtunk beszélni, pedig hát, esküszöm, bennem valami furcsa szövetségféle ébredezett, nem is szerelem, hát hogy a csudába higgyen benne az ember, hogy a csudába, ezt mondja meg nekem valaki!

Amikor rád gondolok, és meglepő, hogy milyen gyakran törődve, nem törődötten, s bárhogy is veszed, olyanok jutnak eszembe, én se tudok mit kezdeni velük, hogy vajon kinn van-e a derekad a hidegben, vagy hogy eszel-e rendesen, s hogy tudsz-e aludni, azok a dolgok, amelyeket rendszerezel, vajon jól rendszerezed-e őket, és hogy mi mindent hazudsz béke gyanánt magadnak? Hát így gondolok rád… néha nagyon szeretve téged, néha kétkedve, hogy vajon nem hiúság-e megint ez.

Nem tudok én sem találkozni veled, mert sejtem, hogy bár tudod, nincsenek elvárásaim, rettegsz attól, hogy esetleg mégis elvárásaim lennének, s hogy nincsenek, úgyse győzlek meg. Nem is akarok addig találkozni veled… amíg… nem is tudom…

Volt egy pont, amikor azt éreztem, bele fogok őrülni, úgy vártam, hogy elmenj innen.

A bemutató utáni reggelen üvöltve ébredtem, és egy hétig sírástól maszatosan éltem a rohadt napokat, mégis azt mondom, volt egyszer valami, egyszer volt, az biztos. Nem kocsonyásodott el a térdem soha tőled, a gyomrom se dübörgött két szinttel följebb, ahogy szokott a férfiaktól, s amikor a legkuszább volt minden, akkor is úgy éreztem, nyugodt vagyok. Valahol fent kezdődött, az agyamban, odaköltözött a szívhang, és ott is maradt, s nagyon remélem, marad is. Amióta ismerlek, más lett az idő, nem is sürget semmi…

Nem akartál fájdalmat okozni, és nekem úgy fájt, hogy éppen így okozol fájdalmat mégis. Szeretni így is lehet. Hát van egy érzés, még nem tudom, mi az, de van, és azt hiszem, majd csak elmúlik valahogy, és isten neki, ha mégsem, vagy nem is akarom, hogy elmúljon, mérce lettél, abban az értelemben, ahogy ez a minimum, ami két ember között lehet, ha csendben is, összevissza, de mégiscsak mérce.

És ha önzőn néha, de lehet, hogy gyakran, mégis azt hiszem, kell, hogy tudd, hogy van egy ilyen érzés, mindentől függetlenül, s ha néha a tehetetlenségtől falba horzsolom az öklömet, mert azt hiszem, válaszra méltó lennék, az csak az önzés lehet megint, semmi több. Nem tudom.

Jó volt látni téged. Korábban, amíg mindennap látnom adódott, akkor se néztelek, nem ellenőrizni akartam, azt hiszem azért, hogy látsz-e vajon. Inkább behunytam a szemem, és odaképzeltelek.
Jó volt. Bár az érzések sértődöttek lennének, mégis… megszerettem ezt a gyötrődést, és a gondolataimban, hiszen annyi van belőlük, mindennap sugárzok valamit feléd, hogy jól legyél, hogy legyél…

Megpróbáltam tisztán írni. Kérlek, próbáld azt érteni, amit gondolok… ez csak egy levél, és nagyon sokáig vártam a bátorságra, hogy megírjam, s ahogy elküldöm, biztosan nagyon gyáva leszek megint.

Tertullia,
aki Clodia szeretne lenni"

A könyvet szerkesztette: Láng Zsolt. Borítóterv: Mátyás László grafikájának felhasználásával Irsai Zsolt.