gyógyulatlanságukkal és gyógyulni

nem akarásukkal a mindenek. 

És te szomjas föld voltál aszályos

napokon könnyeiknek!

Sercen a gyufa, lángol a rét. 

Júlia, nézd! Markába röhög

s hazafut, farkast kiáltva ki

önmaga farkas: ki önmaga 

farkasa, a téged gyalázó 

parasztlegény. 

Mégis honnan tudnád, hogy

honnan a szél és merre

a nap? Csak ennyit tanultál: 

jobb elhagyni magad, 

semhogy elhagyjanak.