hogy én tulajdonképpen mennyire hasonlítok Máriára.

nyilván nem így kérdezik,

körmönfontan,

apró részletekben,

kitérőkkel,

szinte oldalazva 

térnek rá a lényegre.

ez a kérdés azért fontos,

mert jó tudni egy asztaltársaságban, 

kinek a vérét lehet a legnagyobb sikerrel 

felajánlani egy minótaurosznak,

és kinek a könnyei gyógyítják a szemmel verést.

ez a kérdés mélyebben érint, mint mutatom, 

de nem térek ki.

mindig azt az igazságot mondom,

amitől biztonságban érzem magam.

így sokszorozódom,

házibuliról házibulira, 

hozzám hasonló alakokká,

idegen férfiakban.