a hasadon fekszel, s az arcodat

a kialvó csillag felé fordítod:

utolsó tekinteted a fényre.

borzongva dobod le magadról

a felső bőrporréteget,

amit a nyugodt lélegzetszelek

a kialvó csillag felé fújnak.

szállnak a bőrfelhők a fák felett,

betöltik a hússzínű kilátást.

visszaver szemedből a fény,

s átvilágítja tekinteted

a felső bőrporréteget: 

cseresznyeszínű pelyhek lebegnek

a hálószobában, behunyod a szemed,

és elcsendesednek a lélegzetszelek.