Néha úgy alszom el, mint születésem előtt.

A felszínes megfogalmazás így mondaná: még nem élek. 

Széles elhomályosodás egy üvegszilánk távoli árnyékán –

mindez zavaros benyomás csupán.

Az első artikulált szó előtti légréteg sűrűsödése,

kétségbeesett fényelhalás. 

Jelen-töredezettség, amely lassan múlt lesz,

súlyos malomkő egy záródó korszak szemén.

Meg-nem-kezdődöttségemben próbálok 

következtetni a körülvevő dolgokból kilétemre. 

A létszükség cselekvésre késztet: 

nem tehetek semmit, ébredezek.

Kávé előtti hajnal illatában lebeg a hajad,

háttal állsz a konyhában, nem látom arcodat,

ismerős civilizáció lánya vagy, kinyitom 

a szememet, tisztázni kellene a dolgokat.