A nyugalmazott költő

visszavonul elefántcsonttornyába

íróasztalfiók mélyére süllyeszti tollát

ráérősen üldögél és mereng tűnődik

az élet értelmén hátralévő élete

jelentésén és jelentőségén

aztán elmegy a piacra 

a helyi termelőktől zöldséget

gyümölcsöt meg tejterméket vásárol

délután tévét néz majd újraolvasási

szándékkal leemel néhány

remekművet a könyvespolcról

A nyugalmazott költő már csak

gondolatban versel soha többé

nem veti papírra nem rögzíti és 

nem menti el a laptopján

A nyugalmazott költőt elismerő

szavakkal illetik pályatársai

és szülővárosának polgármestere

ünnepélyes keretek között átadják

neki az életműdíjat ő könnyeivel

küszködve megköszöni részt vesz

a tiszteletére rendezett fogadáson

mélyen a szemébe néznek és gratulálnak

bizalmasan megveregetik a vállát

immár törvényes keretek között

hagyta abba az írást hosszú boldog

gondtalan életet kívánnak neki 

titokban már a nekrológját fogalmazzák

és közben elérzékenyülnek