Egy halálból

eszkábált tetőtér

kanapéján ücsörögve

arccal a jövőnek

szinte hallani

ahogy dél felé

folyik a Duna

Örvénylik a szőnyeg

növény mintázata

Az egymást domesztikáló

emberszabásúak

hagyatékaként

minden negyedórában

megkondulnak

a harangok

a cirkadián ritmust

maguk alá temetve