Amikor a faliórában 

lemerül az elem

és az utolsó másodpercre emlékezve

napokig elüti még a mutató

az ember csak áll

az ellentmondásban

mint aki a zoknijából nőtt ki

mert az idő 

előrehaladtában

megállít mindent 

de a versbe életnek

kell keverednie

ezért

a kézzelfogható 

hiábavalóság

természeti törvényének

engedelmeskedve

napról napra

egyre erősebben

csavarod

a foglalatba

a még hetekig

villogó körtét

mielőtt kiég