A hangnem könnyed és finom volt.

Az árnyékokat nézted, miközben

egy gém szállt el felettem. Izgatottan

körbeálljuk. Hallod az érdes és

rekedtes hangját, nincs olyan dolog,

ami leutánozhatná. Te a mozgását,

én pedig az értelmetlen szavait

követtem. Amikor megpihen, megáll

a vízparton, és felfalja a holdat.

A napfény palástjával beteríti a folyó

felszínét. Gyere, menjünk át a hídon!