mintha ez az állatfaj a világ utolsó mondata volna,

körbevesz, megszagol, fenyeget,

utolsó mondatfaj az állatok nemzetségéből,

jelentésével öregszik, orrával menteget, 

nem a határozott mondatok fajtája ez a tüntetőleges lépést

produkáló, közeledést átlépő jelenség, a megtett-mondat,

úgy egy erdőégést végighallgatnom, sikeres kísérletezést,

hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok égéstermék, ha fül van,

s ez a van fül egy másik égéstermékbe hallgat bele, más mondat

féltette kísértés zenéje, könyörület, igen, könyörület,

egy erdő végbélrendszerén átpréselt hang, nem fér kétségbe,

nem biztosít reményre, robbanást előidéző állatokkal érkezem

a mondatok tisztásán, állatok sója marja a szemem, összes

érzékszervemen szigethatást végez, külön kerül a nézés,

és külön kerül az aggodalom, mint döbbent csendben

a döbbenet, hogy én kezdeményeztem, én akarom,

legyen az állat kitüntetett figyelem, utolsó mondattól

távolodó erdők lázadása, lefelé csúszói a gerincemen.