Annyi a csillagom,
hogy egyet
elengedhetek közülük.
Anyám végre felül az ágyban,
majd járni próbál, nekidől a heverőnek.
Sírni szeretnék a boldogságtól,
de mi lesz, ha nem leszek ott,
és elesik szegény, s nem érti, miért.

Elmélyülten szállnak, keringnek
gondolatai fölöttem,
mint a lelőtt galambok,
visszahullnak a fejemre.