a nagymamám

akit soha nem ismertem

az ölébe ültet

térdem remeg ringatózik

a nyakam feszes

elmondok neki minden

gyerekkori fájdalmat

az eldugott tejfogakat

megpaskolja lilás arcomat

a szeme csak szem

nem érzem pupilláját 

savként bőrömön

nem engem lát

csak valami istent

aki rajtam keresztül beszél

próbálja kitapintani

a bőröm varrását

aminek ott kellene lennie

de nem találja

óvatosan tart engem

a babát

amelynek tíz húrjából 

kilencet elvágtak

van-e más mód

közelebb kerülni mamához

mint meghalni?