mérnök kedvesemnek

A héten szétszálltak az űrködök,

és hajónk az űrben elindult,

mert mi vagyunk a pionírok,

szkafanderünk a sarokban,

ma élvezzük az úttörést.

Emberek vagyunk az űrködök helyén,

a fizika így mutatja: itt még nem járt senki,

amit teszünk, első és megismételhető.

Elragadtatás helyett pont most jut eszedbe,

amikor kezeiddel a műszerfalon

hajónk az űrben elindul,

hogy a prágainak,

akinek a haja lángokban,

alatta macskakő,

nem tudod a nevét.

Ezt addig kellett volna megkérdezni, amíg a Földön voltunk,

addig kellett volna elmenni Prágába,

megkérdezni az ott élőket,

ki volt az, aki égett az űrnek ellenében

anélkül, hogy azt mondja: pionír.

Vajon mikor leszek képes űrkutatásról

a NASA-Gagarin-Hollywood háromszögön kívül is gondolkodni?

(csillagokról anélkül

hogy azok a következő perszeidákkal lehulljanak

az űrről anélkül

hogy elhatalmasodjon rajtam

egy rakétáról anélkül

hogy sajnáljam a légkört

a haladásról anélkül

hogy hiányozna az ember)

Gagarin a prágai tavasz idején halt meg,

de nem Prágában, hanem Novoszjolovóban.

Lezuhant a MiG 15-ösével.

Ha nem hiszed, nézd meg készülékeid,

keress rá az adatra,

s hatolj be az űrködbe.

Lábnyomod rakétafüst,

ablakod apró és kerek,

ha rátapasztod arcod,

látod, hogy többrétegű.

Elég ez közéd és az űr közé?

Szkafanderünk a sarokban,

köztünk csak az izgalom,

amivel Jan Palach nevét keresed.

*

Az űr a legarctalanabb ikon.

vagy:

A csillagok szemek, a fekete semmi,

az égbolt egy arc, szemek és semmi,

végtelen szem, végtelen semmi.

*

Mindig legyen nálad Gagarin az űr mellé.

Nyugovóra jár, halványul a nagylámpa,

egyikünk a műszerfalnál,

nagyágyban a másikunk.

Szuszogsz az űrhajó mélyén:

tudod, ki volt Jan Palach,

kiszámoltad útjaink,

kettőnk közül tudós te vagy.

Aludj, míg én őrködök.