Jön a fiam, 

beszél hozzám, sajnálkozik, 

reagálok neki, ahogy elvárja, 

nyálazok, felkenem a szaromat a falra, 

összefüggéstelenül motyogok,

kiköpöm az ételt, megrángatom 

az undok ápolónőt, aki válaszul belém csíp. 

Panaszkodik a fiamnak, 

az a bamba meg sajnálkozó arccal szégyenkezik. 

Átlátok rajtuk. 

Csak játszom velük. 

Nem is sejtik, hogy Wonder Woman vagyok. 

Hogy én vagyok – és voltam, mindig – a Wonder Woman.