Ha nem ég-föld fia, vállalt-e volna 

világbűnöket, megváltó keresztet, 

mire ölés- vagy lopásért akár 

akkori úzus gézengúzt szegeztet?

Ha nem változtat vizet üdv borává,

támaszt fel, orvosol, terelget nyájat

elvesztő szakadék széléről vissza,

ahol jobb és bal láb egymásra hágnak,

hogy értenénk szót Örökkévalóval,

ki almafája sérelméért megvert,

halálos véggel világgá szalasztott 

Paradicsomából kíváncsi embert?

Méltányolná ma mohó tudásszomját,

mely lábnyomából világűrt iszik,

hogy szédült elme egymás hegyén-hátán

kopog be hozzá, ahol nincs vizit,

míg tépett ideglajtorják szelik

időszámítás emeleteit, 

s aritmiásan is hittel aszinkronban

végzete ellen ágáló szív dobban?

És tűrné vajon atomfejű téboly,

globális önzés sívó sírjait,

hogy elszabadult szabadság szerint

tízparancsolat újraíratik?

Anyák, atyák neme feketelistán,

feketelyuk ver szívén, ha haragszik,

egymásután merül kínkamrába

hálátlan, hiú, magtalan galaxis,

vak mindenség előtt ki mentegetne

gyöngygöröngyön pörölő porszemet,

míg édenkeresőben lebegünk feszt,

mi fénysugáron kialvó sereg?