egy hal vagyok a folyóban

jelenemet a víz mindig lemossa rólam

számat is kitátom

hátha a kopoltyúk lemezén

fennakad valami

de ott a jelen ott is kicsúszik

tetten érhetetlen folyton

eltűnik makacsul 

mit neki tátott száj

kopoltyúbuzgalom

néha leúszom 

az alsó kanyarulatig

hátha bevár ott valahol

olyankor szégyenkezem

hogy visszaúsztam

évekkel később

pontosan egy nappal azelőtt

hogy kifognának

jövök rá

a jelen ott volt

ott ahol a víz és

a pikkely találkozik

a víz érintésében