Armistice. A Laureate’s Choice of Poems of War and Peace. Szerkesztette Carol Ann Duffy, Faber & Faber, London, 2018.
„A brit költészet világában Carol Ann Duffy egy szupersztár” – áll Duffy The World’s Wife című verseskötete egyik kiadásának borítóján.1 Eltérően a brit költészet világától, a magyar olvasók számára nemhogy szupersztár volna, de alig ismert Duffy neve: a fentebb megnevezett válogatás az egyetlen kötete, amely magyar nyelven hozzáférhető (A világ felesége címmel jelent meg 2006-ban Kappanyos András fordításában a budapesti Arktisz Kiadó gondozásában).
Carol Ann Duffy skót költő és drámaíró 1955-ben született Glasgow-ban, ahol jelenleg is él. 2009-ben az egyik legrangosabb irodalmi elismerésben részesült: tízéves időszakra az Egyesült Királyság koszorús költőjévé avatták (fontos kiemelni, hogy ő az első női költő, valamint az első skót származású és nyíltan leszbikus szerző is, aki elnyerte ezt a címet). Nem volt azonban magától értetődő vagy akadálytól mentes Duffy kitüntetése. Már 1998-ban, Ted Hughes halálát követően „megürült” ez a szerepkör, akkor viszont túl kockázatos választásnak tűnt volna egy leszbikus költő felkérése: „Seamus Heaney, a Nobel-díjas északír költő elutasította a megtiszteltetést, s hamarosan kiesett a másik Nobel-díjas, a karibi származású Derek Walcott is. Fiatalos, színes, népszerű, valamelyest »alternatív« figurát kerestek, a harmadik évezred első koszorúsát. Carol Ann Duffy, a [...] közismert, szókimondó, feminista költőnő minden feltételnek megfelelt, ráadásul nem is nagyon törte magát a címért, s így mindvégig befutónak tűnt. Hanem aztán a jelölésre jogosult Tony Blair mégis úgy döntött, túlságosan is színes egyéniség: egy másik nővel él együtt” – írja Kappanyos András a Literán egy Duffyról szóló ismertetőanyagában.2
Önálló kötetei mellett a Duffy által szerkesztett (és koszorús költői státusával fémjelzett) antológiák száma sem elenyésző, ilyen többek közt a II. Erzsébet királynő hatvanéves gyémántjubileumára (Jubilee Lines, Faber&Faber, 2012) vagy az első világháború kitörésének százéves évfordulójára (1914: Poetry Remembers, Faber&Faber, 2014 – szabadabb fordításban 1914: A vers nem felejt) megjelent összeállítás. Válogatott gyermekverseket, családi és szerelmes verseket, illetve olyan meghatározó szerzők munkájából állított össze válogatott verseskötetet, mint Sylvia Plath. Legutóbbi önálló lírakötete Sincerity (Őszinteség) címmel jelent meg 2018-ban, majd 2023-ban két önálló tematikus válogatással jelentkezett (Nature [Természet], illetve Love [Szerelem] címmel), amelyeket egy-egy új verssel egészített ki. A gazdag, angol nyelven egyre bővülő és számtalan újrakiadást megélt életmű ellenére 2006 óta nem jelent meg magyar nyelven önálló Carol Ann Duffy-kötet,3 és más nyelveken is viszonylag rendszertelen a fordítás és recepció. Magától értetődően antológiái is kizárólag angol nyelven olvashatók.
2022 februárjától mintha a könyvesboltokat reklámozó algoritmusok működése is megváltozott volna: az orosz–ukrán háború kitörésével egyre több háborús tematikájú történelmi, esszé- és szépirodalmi kötetet tártak elém az internetes közösségimédia-platformok. Így bukkantam rá többek között a Carol Ann Duffy által szerkesztett Armistice (Fegyverszünet) című antológiára, egy igényes kivitelezésű, közel kétszáz oldalas, keménytáblás kötetre, amely jelenleg Romániában az eredeti ár tizenötödéért megvásárolható. A 2018-as antológia Duffy utolsó koszorús költőként ünnepelt évében jelent meg, nem véletlen tehát, hogy még alcímében is jelzi szerkesztője rangját (A Laureate’s Choice of Poems of War and Peace). Érdekes lehet ez a magyar olvasó számára olyan vonatkozásban is, hogy alig találkozunk ennek magyar irodalmi megfelelőjével: nem olvasunk háborús versgyűjteményt kortárs Kossuth-díjas szerzők válogatásában, és talán személyi kultuszuk sem közelít a szupersztárság fogalmához. Népszerű kortárs költők által válogatott antológiákhoz legközelebb talán a Simon Márton által szerkesztett 99 magyar vers áll, amely a Helikon Kiadó zsebkönyvsorozatában látott napvilágot, inkább könnyen hozzáférhető, mintsem ünnepi köntösben. A népszerűbb tematikus antológiák közé sorolhatók még a fiatal olvasókat megcélzó Szívlapát vagy a Lehetnék bárki, valamint a Poket Zsebkönyvek antológiái, ezek azonban rendszerint csak a magyar irodalom termését foglalják magukban. Némi általánosítással ugyan, de megállapítható, hogy a mai magyar irodalomban az antológiák ismertető vagy reprezentatív jellegűek (egy generáció, alkotóközösség vagy térség termését foglalják össze), nem jellemző, hogy történelmi évfordulókon, közéleti jelenségeken vagy elismert költők szelekcióin alapuljanak. Ez a különbség elsődlegesen az angol közvetítőnyelvi szerepével magyarázható: ott jelentősen gazdagabb a fordításirodalom, így bővebb a merítés is.
Carol Ann Duffy Armistice című antológiája négy évvel az 1914: Poetry Remembers után jelent meg, „memorial anthology”-ként (emlékirat- vagy emlékmű-antológiaként). Elődjéhez hasonlóan szintén egy történelmi esemény, a 1918. novemberi Compiègne-i fegyverszünet margójára készült, ugyanakkor a háborús versek referenciális skálája az ókori görög háborúkétól egészen az észak-ír konfliktusig nyúlik. „A fegyverletételt egy meghatározott helyen és időben elkeserítően hamar követi konfliktus valahol másutt” – áll az előszóban, és e bizarr kijelentést mi sem támasztaná alá jobban annál, hogy jelen szöveg sokat halogatott megírása alatt újabb fegyveres konfliktus tört ki és zajlik párhuzamosan az előzővel. A lényegretörően tömör előszó némiképp naiv hangvételben zárul: azzal az analógiával, mely szerint ha a háború a gyűlölet hírnöke, akkor ezzel szemben a költészet a szereteté.
Az antológia szerkezete is mondhatni hagyományosabb elődjénél: amíg az 1914: Poetry Remembers ívét az adta, hogy a felkért szerzők maguk is ajánlhattak a verseik mellé egy új szöveget (ez lehetett kortárs szerző műve vagy jól ismert klasszikus is), addig az Armistice egyedül Duffy válogatását tükrözi. Összesen száz vers szerepel az antológiában, így néhol repetitívnek tűnik, a gazdag fordításanyag és vissza-visszatérő motívumok azt a benyomást is kelthetik az olvasóban, hogy ezt már látta valahol. A versek között átjárást elsősorban a hasonló motívumrendszer, megszólalások vagy utalások rendszere biztosítja, ugyanakkor az azonos című versek egymás mellé helyezve is párbeszédbe lépnek egymással (mint Siegfried Sassoon Reconciliation-je az azonos című Walt Whitman-verssel, illetve több Armistice és Peace című darab). Az antológiában szerepeltetett szerzők skálája is igen változatos, Sapphótól és Shakespeare-től a kortársakig és huszonéves fiatal szerzőkig nyúlik; Emily Dickinsontól és Yeatstől olyan meglepő választásokig is, mint Ioan Alexandru román költő The End of the War című, a megszemélyesített háború „végrendeletét” tematizáló verse.
Legalább ennyire változatos a műfaji-nyelvi skála, ebben különösen izgalmas Marion Angus Rememberance Day című szövege, amelyben az angol és scots nyelveket ötvözi a ballada műfajában, Seiichi Niikuni japán költő és képzőművész háromszavas háborúellenes plakátverse, vagy az antológia talán legfiatalabb kortárs szerzője, a kínai származású Mary Jean Chan Truce című prózaverse: „anyám lánya vagyok / kinek dühe nem is oly egyszerű / a nők akiket szeretek / láthatatlan sérüléseket ápolnak” (a részleteket a továbbiakban is saját angolról való fordításomban közlöm, a kivételeket jelzem). Lehetetlen száz verset egyenként górcső alá venni, mégis pár emlékezetes verssorral könnyen szemléltethetők az antológia szerepvállalásai, változatossága; a szentenciózus, pardont nem tűrő vagy épp rezignált sorok kontrasztja. Jól mutatja ezt Carl Sandburg A. E. F. című versének szorgos pókja, amely fokozatosan behálózza a falon rozsdásodó fegyvert: „Mutatóujjak és hüvelykujjak böknek irányába, hanyagul, megszokásból. / Félig-elfeledett és bárcsak-elfeledett dolgok között emlegetik majd. / És megmondják a póknak: Csak így tovább, jó munkát végzel.”
Ezek sorában mindenképp említésre méltó az előszóban is idézett Szymborska-vers (The End and the Beginning), amely magyarul is olvasható A növények hallgatása című válogatott kötetben,4 Csordás Gábor fordításában: „Valakinek takarítania kell, / minden háború után. [...] Ez nem fotogén, / és évekig tart. / A kamerák mind rég elutaztak / egy másik háborúba.” Gyakoriak a zeneiséggel, ritmussal játszó versek, ugyanakkor a tömörebb, koncentráltabb szövegek is nagyobb számban kerültek be a hosszabb poémákkal szemben. Ugyanakkor nem ritka az sem, hogy ugyanaz a szerző két szöveggel szerepeljen a válogatásban, például Thomas Hardy az 1918-as tűzszünet margójára írt, hosszabb lélegzetvételű And There Was a Great Calm című versével, valamint emlékezetesen kritikus négysorosával az első világháború és a kereszténység atrocitásaival kapcsolatosan: „»Legyen béke a földön« – dalol egy ország, / Megfizet millió papot, hogy elhozzák. / De kétezer év liturgia alatt / A békéből már csak mustárgáz maradt” (Karácsony: 1924).
A tavalyi budapesti Nemzetközi Könyvvásáron egy némiképp naiv kérdést intéztek az orosz–ukrán konfliktus egyik megélhetésszerű kommentátorának: tehet-e az irodalom valamit a háború megállításának érdekében? A válasz egyértelmű, nincs is miért idézni. Se verseskötet, se antológia nem fog megállítani egy háborút sem – szerencsés esetben egy golyót felfoghat. Ugyanakkor az irodalom mindig is naiv elképzelésekből táplálkozott. Háború és béke idején is megkerülhetetlen emlékműve azoknak a történelmi tanulságoknak, amelyeket levonhatunk. Ilyen téren az Armistice tanulságos olvasmányélmény lehet. Erősen koncepciózus válogatás: kimerítő, mégis változatos. A különböző megszólalási módok, egy univerzális tapasztalat szépirodalmi lenyomata mind pályakezdő, mind gyakorlott költőknek építő jellegű olvasmányélményt nyújthat. Ha nem is akkora mértékben, mint a brit irodalomban, de szocializációnk révén hajlamosak lehetünk idolizálni, „szupersztárként” kezelni kiemelkedő költőalakokat – hasonló antológiák arra is lehetőséget teremtenek, hogy elvonatkoztassunk egy ünnepelt költő személyétől átfogóbb, lényegesebb kérdések irányába.
JEGYZETEK
1 Duffy, Carol Ann: The World’s Wife. Picador, 2000.
2 Forrás: https://litera.hu/files/kepek/upload/2007-01/CAROL%20ANN % 20DUFFY.rtf (Utolsó hozzáférés: 2023. november 26.)
3 Antológiákban szerepelt csupán, például a 2007-ben megjelent Skót bárdok, magyar költők egyik szerzője (Ráció Kiadó, Budapest).
4 Vég és kezdet = A növények hallgatása, ford. Csordás Gábor – Kellermann Viktória, Fiatal Írók Szövetsége – Kalligram, Budapest, 2021.