előrelép, aki gyáva.

A jog, mint kettébontott dió,

épp most görög el másik felétől.

És becsukom a szemem, hallgatok.

És becsukod a szemed, hallgatsz.

Közös nyelven panaszkodunk,

a termés utolsó darabkáit fogaink

közt ropogtatjuk. Isten ellenünk

semmit, és őellenük sem. Nem

akarunk mást, csak kitartani

a kézfogást egy zsúfolt buszon.

Előrelép, aki gyáva.

Melleden heverek napoknak hitt

egy-pillanatig. Aki megítél, mint

termés válogatásán a romlottat,

vigyék lezúzni, nem különb,

csak gyáva. Végül komposztot

csinálnak belőlünk. Arra még

jók vagyunk, hogy tápláljuk

a földet.

Szolgaságunk első napján 

elhervadunk. Nem engedünk

az ő jogaiknak.