A halaszthatatlan
ügyek sűrűjében,
a soha vissza
nem térő lehetőségek
jégverése alatt,
amíg folyton
magamat kerestem,
és másokat nem vettem észre,
hátrafeszülve,
előreimbolyogva,
egyszer csak
elég volt,
ha most búcsúznom kéne,
tudnék búcsúzni,
de még nem kell,
így nem is tudok.