A halaszthatatlan 

                                          ügyek sűrűjében,

a soha vissza

                                 nem térő lehetőségek

jégverése alatt,

                                    amíg folyton

magamat kerestem,

                                               és másokat nem vettem észre,

hátrafeszülve,

                                    előreimbolyogva,

egyszer csak

                               elég volt,

ha most búcsúznom kéne,

                                                                tudnék búcsúzni,

de még nem kell,

                                           így nem is tudok.