rokkával fonok 

köldökzsinórt

és orsóra szüllek

szöveteidbe

bodzát és vadkendert

ültetek 

kiszárított lánykorom

kötegeit kifeszített

hajszáladra teregetem

napfényben fürösztelek

szikkadásig 

fapadra fektetlek

összetöröm gerinced

vaskefével fésülöm 

koponyádra magzatburkod

fehér vályogba

névtelenül vésem

dátumod mikor

először vérzel

befőzöm télire

üvegbe zárom méhed 

kamráiba rozmaringot

levendulát lógatok

míg petefészkedből

molylárvák rágják ki maguk

lyukakba lisztet szórok

kezeiddel tanítom

magad dagasztani

megkelt alakod formáját

homokkal töltöm ki

forgatlak forgatlak

bele tenyerekbe 

ujjakba ölekbe

vissza rokkámra

orsómra 

szüllek