azt mondják, a sivatag először a nőben 

jelent meg. minden reggel kirázta hálóingé- 

ből a Napot. 

 

a férfi festményeit halvány lepel fedte 

el. kirepültek belőlük az énekes-

madarak. 

 

valaki megfulladt. amikor fölboncolták, 

homok-

szemcséket találtak a torkában. 

 

visszatükröződött az ablakokban. 

az országot szegélyező rózsákat 

lenyelték a vándorsólymok. 

 

házba zárkóztunk. behúztuk függönyeinket.

álmainkban sárga félho-

mályban botorkáltunk. 

 

ismeretlen országok isteneinek emeltünk 

szentélyt. bőrünkre kér-

get kötött a Nap –

 

minden reggel kiráztuk hálóingünkből 

sugarait, kiköptük a homokot. oly-

kor hallottuk a föld alatt morajló 

 

folyót. azt mondják, amikor eltűnt a felszínről, 

a hínárok karjai nagyra nőttek, megfojtottak egy 

eltévedt énekesmadarat. 

 

 

aki nem tudta megszokni az új éghaj-

latot, elporladt, 

 

vándorsólymok szórták szét já-

ratlan utakon. 

 

föld szívott magába.

gaz, kő, víz lettünk. 

 

díszkertekbe, vázákba kerül-

tünk, zsebek mélyére, körmök alá, 

 

kancsókkal mertek ki rej-

tett forrásokból. 

 

levelek, bogarak, halak 

szemén át néztük 

gyermekeinket. 

 

végül kidobtak min-

ket, kiráztak ruháikból, kiköp- 

 

tek fogaik közül, lenyeltek, hogy 

szomjukat csillapítsák. 

 

föld szívott magába, 

 

lettünk

gaz      kő      víz