Van szebb idő a hajnalidőnél?, a kábaság után,

a kirajzás előtt a hajnalidőnél

szebb nem lehet,

kábaság és kirajzás között a fényben

perc nem marad fénytelen, az éj leple alatt,

Holdsarló suttogása mentén valaki

ismét megáldja a tájat,

s a visszfény sugarán újjászületik

a hajnal csodája, mintha kincset találnál,

mitévő légy

a kinccsel?,

úgy vesz hátára, s ragad el minden emlék,

emlék torz áradása, ahogy háborgó tenger

sodorna messze,

hová cibálhat, mely partoknál

tehet le,

hozzátesz valamit egyik nap a másik naphoz?

valaki egyszer kiszól a házból,

maradj,

ne indulj,

senki nincs, ki ellentartana, szembeszegülni

nem tudhat senki,

mitévő légy

a kinccsel?, s oly

részvétlen közönnyel múlik el a nap, amilyen

csöndben az álom suhan el, oly észrevétlenül.